PETŐFI, AKI FORRADALMAT VEZETETTAz 1848-as márc.15-i forradalom előzményeiről és lefolyásáról
Kasza-Márton Lajos beszéde Kitchenerben, 2009 március 15.
Akik az elnyomóiktól megijednek és félnek s főként a félelem ellen nem tesznek semmit, azok járom-járókká válnak, ezáltal önszántukból lemondanak az ember legelemibb jogá
ról, a gondolati és a cselekvési szabadságról.
Idegen eszme és dogma követőivé lesznek, úgymond modern rabszolgákká válnak.
Jelenünkben ezek a tények láthatóak és követhetőek, így a jelenlegi Magyarországon is. Az idegen pénzhatalmat kiszolgáló kormány a népet egy szerencsétlen, eszméletlenné depolitizált tömeggé alázza, amelynek minden életértékét semmibe veszi és eltiporja.
Nem szabad megijedni tőlük, a megérett forradalmi láz hőfokát nem lehet ugyanúgy sokáig fönntartani, mint a kétes hatalmat, mert az egyszer forradalommá érett népérzelem tüze akármikor, újra és újra fellángolhat. A forradalom eljövetelének idejét nem időegységben mérik, hanem az erkölcs, a lélek, a szellemi tisztánlátás minőségében.
Nagy magyarjainktól idézhetnék sok olyan, a szabadság eszméjéről tett valós megnyilvánulást, és igazságot, amelyek magyar történelmünk folyamán érlelődtek és általuk kaptak nyilvánosságot, de mégis most egy spanyol filozófust említek meg, Ortegát, aki az 1830-as években nagy hatással volt a magyar népi, nemzeti írókra. Ortega azt írta, - " ..a forradalomnak semmi köze nincs a véres erőszakhoz, mert a forradalom nem más mint szellemi állapot. Évekig, hosszú ideig is eltarthat, csak a szellemi értékrendjét kell megőrizni, azt ami előbb-utóbb felőrli az elviselhetetlen, tűrhetetlen rendszert."
Idáig az idézet.
Ha közben mégis megesik a forradalom, mégha leverik, felmorzsolják, akkor is mutatja a helyes utat, nekünk a magyarság önálló, egységes jövőjét, mert mindig esély van a szellemi állapotból kilépő forradalom győzelmére...Úgy érzem, hazánkban már ez a forradalmi állapot nagyon közel áll a megvalósuláshoz.
Ha jól belegondolunk s ésszerűen analizáljuk a jelenlegi állapotokat, akkor ma már nem politikai erők, világnézetek, ideológiák küzdenek egymással, hanem egyszerűen az értelem és a tisztesség, az aljassággal és a butasággal vív szoros harcot.
Visszanézve történelmünkre, bizony a régi mondás szerint "a történelem ismétli önmagát"., 1848 március 15-én a n
emzet kívánságaként 12 pontba foglalt követelésekből a mai napig, egy-két pont kivételével semmi sem teljesült.
Mint akkor, most is a nemzet megalázása, javainak elherdálása, idegenkézbe való átjátszása, a nemzeti érzések, az összetartozás minden eszközzel való szétzilálása a cél, ez volt akkor is és ez most is.
Aki követi a mai magyar politikai eseményeket, annak nem kell nagyítóüveg, sem magyarázkodás, a tények magukért beszélnek. Minden időben a piszkos elme piszkos politikát alkot és aszerint él.
Mielőtt hozzáfogtam volna a mai ünnepi megemlékezés anyaggyüjtéséhez, összeállításához, többször jutott eszembe az a kérdés, hogy ma mennyire maradtunk hűek Petőfiék megalkuvás nélküli szabadság eszméihez, ahhoz az örökséghez, amit nemzetben gondolkodók reánk hagytak?...
Amikor felkértek erre az ünnepélyes előadásra, sokszor elmerengtem ezen a két kifejezésen, azon, hogy amikor valamilyen nagy eseményről kell beszélnünk, ünnep-e, vagy megemlékezés az adott történelmi eset? Egy egész nemzetet érintő eseményre igen is emlékeznünk kell, sőt emlékeztetni kell a felnövő generációt. Ünnepeljük azt a nemzeti dicsőséget, amelyet elődeink, őseink kivívtak egykor és a tisztelet is megköveteli az ünnepi hangon való megemlékezést.
Most más megközelítéssel szeretném ezt az 1848 március 15-i szent ünnepünket levezetni: a szereplők lélektükrén keresztül.
Befejezésként viszont olyan témára is rátérünk, amely a mai napig kisérti a magyar nemzetet, az egyetemes magyar nép lelkét.
Kérem kövessenek, menjünk vissza 161 évet, mert ma, 161 éve, hogy megint kisérlet történt a magyar nemzet függetlenségének a visszaállítására, ill. elnyerésére.
Amikor 1847 első hónapjaiban a Pilvax kávéházban megszületett a gondolat egy új lap indítására, " Pesti füzetek " címmel, akkor Petőfi, Pákh, Jókai és Pálffy Albert volt a szellemi vezére ennek a gondolatnak, amelynek eredményeként 10 fiatal író fogott össze s a Tizek Társasága nevet adták maguknak.
Főleg itt Petőfiről lesz szó s hogy jobban megértsük Petőfi jellemét, kitérek valamire: az 1846-ban Dömsödre vonuló Petőfi, valószínűleg itt vetette bele magát az 1789-es és az 1830-as francia forradalom történetébe. Hogy mekkora hatással volt Petőfire a francia forradalom? Ő erről így vall a később megjelent " Irodalmi Naplóban ".
..." Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és estéli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalonak története, a világnak ez új evangéliuma, melyben az emberiség második m
egváltója, a szabaság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek és az élethezjutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem! Így vártam a jövendőt, vártam azt a pillanatot, melyben szabadsági eszméim és érzelmeim, szívemnek ezen elátkozott lelkei elhagyják a börtönt, kínszenvedésük helyét..,vártam e pillanatot: nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni ".
Petőfiről beszélve, lázadó alkata, hányatott, nélkülözésekkel teli sorsa, igazságkereső természete, törhetetlen jelleme, mindez együtt ellenállhatatlanul ragadta a forradalmi eszmék befogadására...
Az akkori nemzet elesettsége és társadalmi elmaradottsága, a Habsburg udvarhoz, Bécshez való kötődés, sokéves érzelmi és eszmei folyamat betetőzésében látott napvilágot.
Ezt a betetőződést majdnem 2 évvel a márciusi forradalom előtt, 1846 májusában rögzíthetjük pontosan. Azért tértem ki erre, hogy részletesebben megvilágítsam Petőfi egyéniségéből sugárzó szabadságszeretetét, amivel a későbbiekben annyiszor találkozunk, sőt ami az utókor számára is követendő például szolgál.
Elősször is, Petőfi alkati jellemzésével szeretném bevezetni ezt a beszámoló leírást. A horvát származású író, Jakov Ivanovics, 1848-ban találkozott Petőfivel s igen jó személyleírást adott a költőről:"...Szemembe ötlött arcának és fejének "szerb" jellegzetessége. ( Mint tudjuk, Petőfi édesapja Petrovics Sándor névvel, szerb származású volt.) Termete közepes volt, vékony, szinte apró . Feje kissebbszerű, kerek, homloka nyílt, kissé nagyobb, de mégis arányos, nem kidomborodó, de nem is élesen hátranyomott, arca félig ovális, száraz, sárgásan sötét színű, arccsontjai - soványsága miatt - mondhatnám kiugrók, mégsem nagyok, állcsontja és a szája keskeny, az orra sem római, sem égbemeredő, hanem a szokásos közepes, tövében kissé horpadt...nem volt Jupiter tonas, de érdekes feje volt... (megj. 1980.) Ezt még kiegészíthetnénk Kertbeny Károly Mária, az 1849-i keltezésű, későbbi jellemzésével: "... érdekes egyéniség, jellegzetes, erős csontozatú, de egészsé
ges arc, némileg bronzszínű, rövidre nyírt, fekete göndör haj,bajúszt hord: egésze avoir jelenség: termete nem magas, de könnyedt és rugalmas csípejű, kicsi, de izmos kezű: az egész jelenséget a keleti fajtának hamvassága önti el".
Érdekességként említem meg, hogy kor-jellemzői, nagyon kevés helyen említik meg, hogy "...Petőfi hangját a sok éjjelezés s különösen a szakadatlan dohányzás érctelenné tette... Két szemfoga, ha nevetett a fogsorból kissé előreállóbbnak tünt föl.., erős állcsontjai, vékony arcának rendkívül határozott jelleget, erős kifejezést adtak. Jókai Mór , így jellemezte legjobb barátját, Petőfit: "..Petőfi fogsorában balfelől egy szemfog ferdén előre nőtt, valóságos kis agyarat képezett ez a kiálló fog, nevetésének oly szatíra-szerű kifejezést adott..." "... Idetartozik még, hogy Petőfi igen kevés étkű volt. Levest, húst evett csupán, a többi ételt alig izlelte..." ( Egressy Ákos: Visszaemlékezése, 1862.)
E bevezető után, kövessük Petőfi, mostani életét, ismerjük meg a forradalomhoz vezető útja egy-két állomását, hiszen nélküle...,na, nézzük csak sorjában mi is történt.
Petőfit, 1846 júliusi visszatértekor, kellemetlen csalódás várja. A Tízek Társaságának tevékenységeit különböző fondorlatokkal megbuktatták. A Tízek Társasága nem szünt meg, a fiatalok a Pilvax kávéházi törzshelyükön továbbra is találkoztak.
Petőfinél maradva, az 1847 március 15-én, egy évvel ama nagy nap előtt megjelent verseskötete mottójául ezt a 6 sort tette:
"Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet."
1847 január 1-én írta e verset, talán előszeleként a közelgő nagy forradalomnak. Miután Petőfi verse " Kutyák és farkasok dala " megjelent, a hazafias költők közül Táncsics Mihályt vasraverve vitték a budai József-kaszárnyába, amiért írásaiban szabadságot követelt a népnek. És a nagy idő, 1848 március 15-e ro
hamosan közeledett: először Olaszországban, majd Franciaországban, Németországban, Bécsben tört ki a forradalom.
Most pedig lássuk a történelmet rögzítő szent nap eseményeit.
Idézek Petőfi életének egy megörökített szakaszából: "... hogy a tett napja elkövetkezett, - rendkívüli jelenség ez a történelemben - mindenek előtt egyetlen ember érdeme: március 15-e nem lehetett volna Petőfi nélkül. Ez a dicső nap Petőfi Sándor forradalmi szellemének, cselekvő bátorságának köszönhető." Ezt hirdeti és örökíti meg Jókai Mór, a márciusi napokban, Petőfi hű fegyvertársának megragadó szavai, folytatom az idézetet: " Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a Magyar nép, mert ezt a napot ő állította meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel. Petőfi merész föllépése nélkül ki tudja meddig elforgatták volna a politikusok a szóbeszéd archimédeszi csavarát. Egy reggeltől estig tartó fényes álom volt ez az egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj! Mint két egymáshoz láncolt fegyvertárs mentünk a nap Fátuma elé Petőfivel."
Ezt a csodálatos nap eseményfonalát, így hagyta ránk Jókai Mór. Fátum volt csakugyan. Történelmi végzet, de a történelemben ritkán fordul elő, hogy a hős és végzete ilyen példásan váljon eggyé. De folytassuk e hős s végzete útvonalát a kiteljesedésig.
Petőfi, március 14-15-re virradó éjszakáján e gondolattal aludhatott el: .." holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot!.., és ha lelövöldöznek?-isten neki, ki várhat ennél szebb halált?!"
És azon a napon, március 15-én kora reggel, Petőfi lakásán, Bulyovszky, Vasvári, Jókai, és Petőfi proklamációt szerkesztettek. Vasvári és Petőfi föl s alá járkáltak a szobában, kint esni kezdett az eső s amikor a prolamáció, vagyis a kiáltvány elkészült, többszöri olvasás, javítás után, indulófélben Petőfi megkérdi: " micsoda nap van ma?"-szerda, felelt egyikük. "Szerencsés nap - válaszolt Petőfi,--szerdán házasodtam meg"! S elindultak a Pilvax kávéházba forradalmat csinálni. Hm, milyen egyszerűnek hangzik ez, milyen könnyen lehet kimondani, de ez a forradalom kezdetétől a végéig mégsem volt olyan könnyű.
Elmondom azt is, hogy m
iért: az indulatokat, érzelmeket követve gondoljunk bele, próbáljuk átérezni azt a feszültséget, amin az a négy ember akkor átment. Az elszántságot, azt a felelősségvállalást, amellyel a nemzetet kimozdíthatják rabszolgasorsszerű állapotából a Habsburgok idegenszívűségéből. Ők voltak négyen az a hólabda, amely március 15-i lavinát elindította...
Betoldásként mondom, hogy a többit, a történtek egymásutáni lefolyását kisdiák korunk óta megtanultuk, ismételjük és ünnepeljük. Mielőtt befejezném e forradalmár költő körüli események elmondását, úgy érzem valamire még rá kell tenni a nagyítóüveg lencséjét, ami szorosan tartozik e négy ember által elindított lavina vagy görögtűz megértéséhez. Bontsuk egy kicsit széjjel a miértek megválaszolható némelyikét.
Például, amikor az ifjak korán, még reggel 8 előtt a Pilvaxba értek, még nem tudták, vagy csak sejtették azt, hogy a későbbi fejlemények láncolata milyen erőt és hatalmat ad a kezükbe.
Kövessük őket...
Négy ember elindul a Pesten levő Dohány utcából, ahol Petőfi lakott feleségével, Szendrey Júliával. Elindulásuk után a hatalom emberei könnyen feltartóztathatták volna őket, hiszen a besúgók jól működtek akkor is, mint most is és ismerték Petőfi forradalmiságát, de nem történt semmi!-Miért?
Mentek tovább a Pilvaxba, amely Petőfi szerint tele volt fiatalokkal. Itt Petőfi elszavalja a "Nemzeti Dal-t" és Jókai beszél az ifjúsághoz, Petőfi siet, menne, nem akar tovább maradni a kávéházban, hiszen tudja, hogy két fegyveres járőr szét tudná kergetni, zavarni ezt a kis csoportot, hiszen évek óta idegeiben hordozza az üldöztetés megannyi terhét, tudja, hogy lépteit rendőrkémek figyelik s azzal is számolnia kell, hogy a Helytartótanács urainak már biztosan jelentették a Pilvax-i gyülekezést, ami igaz is volt. Tehát Ľ óra várakozás után a 20-30 főnyi csapat, szakadó esőben az Orvosi egyetemre siet. A hatalom nem lép közbe,--miért ?
Ekkor még a hatalom, minden kockázat és áldozat nélkül cselekedhetett volna, de nem tette. Pedig ekkor Pest-Budán, több mint ezer katona várta a parancsot, de a Helytartótanács urai mégsem adtak parancsot a mozgalom elfojtására, mert most még csak mozgalomnak nevezhetjük a fejleményeket, bár az ok utólagosan bontakozik ki a Helytatrótanács urai előtt, t.i. féltek saját hadseregük olasz katonáitól, akikről feltételezték a magyarok iránti rokonszenvet, amely bizonyos fokig igaz is volt.
A másik pedig az, hogy az uraknak sejtelmük sem volt az ifjak valóságos céljairól.
De kövessük őket tovább.
A Pilvax kávéházból az orvosi egyetem a cél, ám az úton egyre többen csatlakoznak hozzájuk, a kis csoportból lassan folyam lesz és így érnek oda. Gróf Zichy császári, királyi kamarás pedig abban a hiszemben él, hogy Petőfiék március 19-re akarják megszervezni a tüntetést. ( Bár a korábbi terv ez volt, de az események mást diktáltak.) A gróf a maga bürokrata szemével a március 15-i felvonulásban csak az egyetemi rektor személye elleni megmozdulást látja,- az ifjak szerencséjére...
Ezek szerint a Helytartótanács nem látta át a helyzetet és ezért nem adott parancsot a fegyveres elhárításra s mire felébredt már késő volt. Petőfi érdeme volt ez is,- hajthatatlan, türelmetlen, habozást nem ismerő sietsége nemcsak alkatából fakadt, hanem tudatos forradalmi számításból tudta, hogy csak órák állnak az ifjúság rendelkezésére.
Az egyetemen megint a Nemzeti Dal, Jókai, Vasvári beszél az egyetemistákhoz, majd kis huzavona után, az ifjúság nagy többsége Petőfiékhez csatlakozik.
Petőfi mérlegel, gyötrődik belülről, bár ő maga látja a végkifejletet, de megérti e az ifjúság és Pest népe a pillanat parancsát? A költő hiába érzi, tudja, hogy itt az idő, ha erről nem tudja meggyőzni a tömeget, így nemcsak önmaga válik halálos, veszélybe-sodródott ámokfutóvá, az ügy is végzetes vereséget szenved! Egy balul sikerült forradalmi kisérlet után a várost minden bizonnyal szigorú katonai ellenőrzésnek vetik alá. De sikerült. A tömeg-görgeteg megindult, ellenállhatatlanul ma
gával sodorva a lakosságot, Pest népét.
Következő állomások: Landerer nyomda, ahol a nép nevében lefoglalt nyomdán először nyomtatják ki a Nemzeti Dalt, cenzúra nélkül.
Képzeljük el ezt a pillanatot, ezt a két szót, milyen óriási jelentősége van ekkor: először, szabadon! Csak mi magyarok tudjuk ezeket a fogalmakat értékelni úgy, ahogyan ezek a magyar lélekben s karakter-alkatunkban megfoganva jelentőségre emelkednek! Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy Petőfi eddig a Nemzeti Dalt fejből szavalta, érdeke fűzte hozzá, hogy írásos nyom ne maradjon akkor, ha netán balul sikerülnek a dolgok, tehát itt a Landererben, most már az első magyar szabad nyomdában, írni kezdte a Nemzeti Dalt. Siettek, nagyon siettek, kint kb. 5 ezer ember szorongott az esőben, minden perc fordulatot hozhat. Mikor Petőfi kész volt egy versszakkal, Vasvári ollóval levágta és átadta az egyik szedőnek s így tovább mind a 6 verszakot hat munkás szedi ki s az utolsót már diktálja a költő. És megszületik a szabad magyar nyomda első nyomtatványa, a Nemzeti Dal...
Petőfi szaval, a nép ujjong, az eső esik, de az idő s a felkorbácsolt idegek s maga a félelem nélküli akarat ekkor már inkább összatartja a népet, mint oszlatná.
Később, délután mintegy 10 ezer ember a Múzeum előtt hallgatja megint Petőfi versét, innen a nép a városházához megy s Petőfiék a városatyákat csatlakozásra szólítják fel, átadva nekik a 12 pontot tartalmazó kiáltványt.
A városatyák részéről egy kis ellenkezés támad, miközben kint a tömeg, a nép, " ...Most vagy soha! " orkánként zúgja a költő szavát s ekkor a városatyák engedni kényszerülnek. Innen ki Budára, Táncsics Mihály kiszbadítására.
Ugyanott Budán a Helytartótanács felszólítása is megtörténik, miszerint s idézem. " a cenzúrát azonnal töröljék el s a katonaságot rendelettel kötelezze, hogy a forradalom, ill. a fiatalok s a tömeg ügyeibe nem avatkozik bele."
Ez, az utoljára említett követelés, bizonyítéka annak, hogy a költő az egész nap folyamán (szüntelenül) számolt a katonaság erőszakos fellépésével.
Hiszen ekkor már az osztrák hadseregből is leszerelt katonaként szemléli az egész kialakult helyzetet. Szerencsére délután Pesten és Budán még sohasem látott óriási néptüntetés hosszú időre elvette a fegyveres erő beavatkozási kedvét.
A forradalom első napja, március 15-e, amit Petőfi indított, a Nemzeti Szinházban, szinházi előadással ért véget. S mint ritkaság a történelemben, sőt a mi magyar történelmünkben is az, hogy az 1848 március 15-i forradalom egyetlen puskalövés nélkül-vér nélkül zajlott le. Másnap Petőfi így örökítette meg e versben a nagy napot.
..."S te, szívem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjúság vezére
Voltam, e nagy tetteknél.
Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napóleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!
...Szokatlan a dicsekvés, de teljesen jogos: a világtörténelemben sok kiváló forradalmár és sok nagyszerű költő alkotott, de Petőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat vezetett...
Itt meg is állhatnánk a forradalmár költőnk, Petőfi, e rövid életútjával. Azt hiszem,, ha ezzel lezárnánk, igen nagy kegyeletsértést követnénk el vele szemben. A magyar nemzet, szabadságharcán
ak elvesztésében, leveretésében, nemcsak szabadsága eszmeiségét gyászolta, akkor, s még most is, hanem azt a görögtüzet, azt a szentlelkületű Petőfijét, amely a kivívatlan szabadságával együtt, 1849 Július 31-én részt vesz a segesvári ütközetben, gyalogosan, fegyvertelenül, civil öltözetben, az erdélyi Héjjas falva felé vezető úton, az Ördög-erdő előtt, mind a kettő, a nemzet szabadságának csillaga és Petőfi, a dsidás kozákok bekerítő gyűrűjében eltünt...
Azt a magyar nemzet soha nem fogadta el, hogy ez a , mint ember a segesvári csata hevében meghalt, hősihalált halt és egy feljegyzett közös sírba van temetve...
Nem, Petőfi nem halt meg, Petőfi eltünt, és így dédelgette, éltette a magyar nép, a magyar nemzet költőjét, így tartotta magában élve a szabadság lángját, s a költőt is egyszerre.
És, 1916, augusztus 27-én jött egy olyan hír, amelyet Svigel Ferenc, Oroszországba kihurcolt magyar fogoly, jelentése által, hogy az oda kihurcolt hadifogjok megtalálták Petőfi sírját. Sőt, megjelölték azt a helyet is ahol: "...Magyar hadifoglyok megállapították Ikatovo faluban, illetve a barguzini temetőben,(Szibéria, a Bajkál tó mellett) azt a helyet, ahol 1856-ban, május havának 18-án, Aleszandr Sztyepanovics magyar őrngyot és költőt eltemették..."
Szájhagyomány szerint megtörtént, hogy a kegyetlen megtorlást kilátásba helyező osztrákok elől menekülve, magyar katonák - elsősorban tisztek - az oroszoknak adták meg magukat, azt bizonygatva, hogy ők lengyelek. "... Berezovka mellett van egy kis falu Szibériában. Már negyvennyolcban is idehozták a foglyokat az oroszok.., három és félévig gyalogoltak, míg ideértek. Ma is tudnak magyarul (1927-ben..) Itt hagyták a negyvenyolcas hősöket. Itt hagyták Petőfi Sándort is, ahol a költőfejedelem "...118 oldalnyi verseskötetet írt.
Ugyenebben az évben a Russzkoje Szlovo (Orosz Szó) című, moszkvai újság egy verstöredéket közöl magyarul, 1851-es dátummal, alul Petőfi Sándor saját kezű aláírásával - állítólag ezen aláírást hitelesítették - , majd ez a szöveg olvasható: " Aleszandr Sztyepanovics Petrovics. Vengerszkoje Szelo. " Az utolső vers, amelyet korai halála előtt írt a fiatal és az oroszok között népszerű költő..."
Petőfi Sándor, állítólagos utolső verstöredéke:
"... ÖKÖLBEN A GONDOLAT, TERV,
TÁVOL AZ ÖRÖK HÓ MEZEJÉN".
A vers alatt Petőfi Sándor saját kezű aláírása látható, amelyet igazolt a Kornis Gyulából, Gáspár Jenőből és Vojnovich Gézából álló magyar bizottság. Azután egy dárum van - 1853 és ez a lábjegyzet: Aleszandr Sztyepanovics Petrovics magyar költő.
A magyar nemzet s a világirodalom nagy költője, Petőfi Sándor, tehát 1849 Július 31-én a cári orosz hadsereg fogjaként, sebesülten került Oroszországba, majd többszöri szökések s elfogások után, 1850 Január 19-én, Bajkálon túli száműzetésre itélték Petőfit és Varga nevű bajtársát. Petőfi 1857-ben megnősült Barguzinban, megtalálták házasságáról szóló okmányokat is. Szintén hazakerült Petőfi ott született fiának és unokájának születési bizonyítványa is.
Tehát megtudtuk az igazságot, Petőfi Sándor a Bajkál tó meletti Barguzinban élt és ott temették el.
És Petőfi Sándor halála utáni kálváriája csak ezután kezdődött, mert a magyar állam, a Magyar Tudományos Akadémia, a Petőfi Társaság, és az idegenszívűek társasága, számtalan bizonyítás ellenére sem fogadja el a hiteles tényeket.
Kiszely István és csoport
ja, Petőfi megtalált csontjait az Usa-ban, DNA-s vizsgálat alá vetették és kimutatták a csak férfiaknál előforduló Y-kromoszómát, amely meghatározóként bizonyította, hogy férfi csontrenszeréből való, de a " magyar állam" nem adta meg az engedélyt, hogy Petőfi elhantolt édesanyától, Hrúz Máriától, bizonyításra csontmintát vegyenek.
Úgy látszik Petőfi Sándornak végképp a segesvári csatában kell elhunynia és ez az "idegenszívűek" jelenlegi diktátuma. De morzsol, őröl az idő és az igazság malma!
Erre, Kölcsey Ferenc örökérvényű mondását bízom a hallgatókra, olvasóra:
" Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé tenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg..."
Bibliográfia: kivonatok, Kiszely István: Mégis Petőfi? c. könyvéből.
Acton, 2009-03-08
savesavesave
